Fodróczy Eszter 

- táncos -

"Egyszer bejött két nőszemély a "táncórámra".Nagyon szimpatikusak voltak, azt mondták, jó, jó ez, de gyere be hozzánk, mutatunk jobbat. Gyanútlanul bementem életem első flamenco órájára ...És ott ragadtam... 

…még ha mostanában sajnos csak lélekben is, de ott ragadtam.Ha várok a buszra, a tappancsaim már maguktól topogni kezdenek; ha üres kézzel jövök-megyek a lakásban, a kezeim a tudtomon és beleegyezésemen kívül compast tapsikolnak, és hajlamos vagyok a nappali közepén egy triolával lefékezni; ha elgondolkodok valamin (mit szépítsem, elbambulok), valamelyik testrészem tuti megindul, hogy a hatósugarába eső kemény felületen valami ritmust veressen.

A flamencóban benne van minden, ami nekem fontos: a lágy nőiesség, a szép, íves mozdulatok, a nőies tartás - a keménység, határozottság és erő az életöröm, a felszabadultság, ösztönösség - de az önfegyelem és a szigorú önkontroll is. A flamencóból soha nem lehet kiöregedni, csak beleérni. A flamenco táncos olyan, mint egy jó bor: az idővel egyre nemesebb, értékesebb lesz.

Bár a táncról általában véve is el lehet mondani, hogy megnyitja az emberben a boldogsághormonok csapjait és, hogy szép tartást ad,de a flamenco adja a legszebb tartást a nőnek.. kívül és belül is, és a ritmusa akkora boldogsággal önti el az embert, hogy abból már muszáj adni másoknak is :)

A flamenco az ember minden rejtett érzelmét felszínre hozza: először csak ellazít és felszabadít, aztán egyre mélyebbre ás, míg a legbelső, legelfojtottabb szorongásainkat is kiemeli, hogy aztán feloldhassa. Azoknak, akik nem tudnak beszélni az érzéseikről, a flamenco segít, hogy a mozdulatok oldják ki a feszültséget a testből.

Én mindent megtaláltam a flamencóban, amiért érdemes táncolni…

…és ezt nem tudom Nektek eléggé megköszönni..." 

- Fodróczy Eszter