Wushing Ibolya 

- táncos, énekes - 

     "...éppen akkor találkoztam a flamencoval, amikor a Kisfiam két éves volt, és az anyai szerepem jobban előtérbe került, mint a Női ...Egy szabadtéri rendezvényen vettünk részt, a színpad mögött berendezett játszóházban múlattuk az időt ...amikor is felkaptam a fejem egy számomra teljesen új hangzásra, majd érzésre, ami a színpad felől sugárzott. Nem is a zenére lettem figyelmes leginkább és nem is az gyakorolt ekkora hatást rám, hanem  az a "dobogás", amit a flamenco cipők keltenek , találkozva a színpad talajával...A látvány és a hangzás egyértelművé tette , hogy ezt a különös, új  " csodát " közelebbről is szeretném megismerni...és ebben láttam a lehetőségét annak is, hogy a nőiségem újból szárnyakat kapjon és rám találjon...

Örök életemben szerettem a ritmust, az ütemet...ebben a műfajban ez fokozottan érvényesül. A flamenco táncnak egyfajta  lüktetése van, amire nem lehet nem odafigyelni, és akár nézőként, akár táncosként  : "elvarázsolódni " ...Amennyiben az azonos érdeklődés a megfelelő emberek jelenlétével párosul egy adott csoportban, szinte elkerülhetetlenné válik, és egyenes következménye a barátságok kialakulásának...így történt ez a mi esetünkben is , a Nuestro Camino Társulatban. :-) 

A flamenco e nélkül megadja azt a bizonyos belső jó érzést, de ezzel együtt még többet tud nyújtani...hozzátesz a hétköznapjainkhoz, egy kis "sziget", ahol Magad lehetsz, de mégis együtt, egy célért....a tánc, a mozdulat öröméért..." 

- Wushing Ibolya